27.fejezet

A fiúk már kicsit jobb kedvre derültek. Ott tolongtak az asztal körül, néhány idióta ajándékon röhögtek, és hülyéskedtek. Én Baekhyun mögött álltam, és csak kínosan néztem magam elé. Nem igazán találtam a helyem. Nem is haragudhattam Baekhyunra, hogy nem rám figyel, elvégre nem én vagyok a világ közepe, és nagyon is jól elvolt a többiekkel. De mégiscsak egyedül maradtam. Csak álltam, mint aki teljesen el van veszve.
Ezt, úgy tűnik észrevette az ismeretlen lány, mert egy másodpercre találkozott a pillantásunk, aztán oda is jött hozzám.
- Gyere, menjünk a nappaliba - mondta kedvesen. - A fiúk megvannak nélkülünk is.
Természetesen követtem, mert jó ötletnem találtam. Sok mindenre kíváncsi voltam vele kapcsolatban.
A kanapéra telepedtünk le, így a fiúk még hallótávolságon belül voltak, mégis messze tőlünk.
- Gondolom, nem tudod, ki vagyok - kezdett bele.
- Hát nem - ráztam meg a fejem.
- Tia vagyok - mutatkozott be, és kedvesen elmosolyodott. - Te pedig Sora, ugye?
- Igen. Akkor gondolom hallottál már rólam ezt-azt...
- Nem - rázta a fejét. - Mondták itt a neved, azért tudom. Csak sejtéseim vannak. Ahhoz viszont túl rendesnek tűnsz, úgyhogy fogalmam sincs.
- Mihez tűnök túl rendesnek? - kérdeztem.
- Mindegy - legyintett. - Mindenesetre örülök, hogy megismerhetlek.
- Én is téged - mondtam neki, mert tényleg nagyon aranyosnak tűnt. Kedves, jó fej, mégis talpraesett és magabiztos.
- Jól ki fogunk jönni egymással - közölte mosolyogva.
- Ez róluk nem mondható el - böktem a hátam mögé, ahol a fiúk tartózkodtak.
- Á, majd megszokják.
- Nincs más választásuk.
Tia halkan elnevette magát, és ezt látva én se nagyon bírtam ki, hogy ne húzódjon mosolyra a szám. Fertőző volt a jókedve, akár Chanyeolnak.
- Egészen meglepődtem, amikor megláttam, hogy egy lány is a csapat tagja lett - mondtam. Nem akartam egyenesen azt kérdezni, hogy miért van itt, inkább puhatolózva közelítettem meg a témát.
- Igen. Néha nekem is furcsa. De most már legalább nem én leszek az egyedüli lány - vigyorgott rám. - Igazából már valamennyire megszoktam. És jól is érzem magam velük, főleg, hogy a bátyám is itt van.
- Tényleg? - kérdeztem. - Melyik az?
- Kyungsoo - felelte, de értetlen arckifejezésemet látva pontosabb magyarázatot adott. - Aki ott áll Jongin mellett. Farmerben és fekete alapon mintás pólóban.
Hátrafordultam, hogy megnézhessem, és a leírás alapján nem is volt nehéz megtalálnom. Az a fiú volt, akit szintén nem ismertem még. Visszafordultam Tiához, és bólintottam egy aprót.
- Körülbelül egy éve költöztünk ide - magyarázta. Szóval ezért nem voltak ismerősek. - Én is csak őáltala ismerkedtem meg a többiekkel.
- Aha. És mi a véleményed róluk?
- Irtó jó fejek - közölte lelkesen. Nehéz volt elképzelni, de azért megértően bólogattam. - Jó, gondolom, neked nem azok.
- Hát nem.
Fogalmam sem volt, mennyit tud Tia a fiúk régebbi tevékenykedésükről. De sejtettem, hogy a véres részletekbe nincsen beavatva. Evvel a témával viszont nem akartam felhozakodni ezért nem is kérdeztem meg.
- Pedig majd meglátod, ha többet lógunk együtt.
Ezzel csak az volt a baj, hogy nem nagyon akartam együtt lógni a fiúkkal. És valószínűleg ők sem velem. Nekem Baekhyun bőven elég. Ezért csak annyit feleltem, hogy aha, biztos.
- Amúgy Baekhyun soha semmit nem mesélt rólad, azt is épp hogy bevallotta, hogy van barátnője, így nem sok mindent hallottam rólad. Mármint semmi jót.
- Akkor rosszat igen? - következtettem.
- Egy kicsit. De várjunk... - gondolkodott el. - Te vagy az, aki felébredt a kómából, ugye?
- Igen - bólogattam.
- Hű. Szegény... Gondolom eléggé haragudtál a kocsisra, aki nem figyelt, ugye? Úgy értem a figyelmetlensége miatt feküdtél ennyi ideig a kórházban... - Beszédéből azonnal leesett, hogy nem mesélték el pontosan a részleteket a fiúk. De úgy tettem, mintha tényleg így történt volna.
- Igen. De még mindig jobb, mintha lebénultam volna. Vagy esetleg meghaltam volna.
- Hát az biztos.
Tia már nyitotta a száját, hogy hozzáfűzzön valamit, de pillantása hirtelen a hátam mögé siklott, a következő pillanatban pedig két kéz takarta el a szemem. Jól ismertem ezt a "találd ki, ki vagyok"-játékot. Halványan elmosolyodtam.
- Egy olyan ember van a teremben, aki ezt megcsinálná - közöltem. - Na jó, kettő, de kötve hiszem, hogy Chanyeol ilyet csinálna. Úgyhogy Baekhyun, nem nehezítetted meg a dolgom.
Válaszként csak kaptam egy apró puszit az arcomra, majd lehuppant mellém a kanapéra Baekhyun.
- Mi újság? - kérdezte. Látszódott rajta, hogy jó kedve van, és hogy fel van dobva. Olyan aranyos volt ilyenkor...
- Még furcsa, hogy egy teremben vagyok a fiúkkal, és mégis nyugodtan ülhetek - közöltem. - Egészen jó érzés.
- Mostantól mindig így lesz. Remélem legalábbis - nevetett, ami egyértelművé tette, hogy hülyéskedik.
- És hogy bírják? - kérdezte Tia azt, amire én is kíváncsi voltam.
- Szörnyülködtek egy sort, de amúgy kifejezetten jól viselik - válaszolta Baekhyun.
- Azt hittem, hogy azért kicsit komolyabban fognak reagálni az együttlétünkre - mondtam.
- Próbálják visszafogni magukat. Amúgy tudtam, hogy ez lesz. Miután majdnem meg... - Itt hirtelen megakadt, és Tiára nézett. - Miután majdnem meghaltál, sok minden változott - javította ki a mondatot. Feltételezem, a meghaltál helyett először megöltek-et akart mondani.
- Remélem, hogy igazad van - biccentettem.
Egy kis csend bekövetezése után Tia közölte, hogy odamegy Jonginhoz. Kérdőn néztem utána, miért pont hozzá ment. Aztán leesett az állam.
Tia egyszerűen odasétált Jonginhoz, és hozzáért a karjához. Jongin még beszélt valakihez, de ösztönösen átölelte a derekát, és amint befejezte a mondatát, a lányhoz fordult, rámosolygott, és megcsókolta.
Azonnal visszafordultam Baekhyunhoz.
- Ők járnak!? - kérdeztem, és erősen próbáltam visszafogni a hangomat, mert nem akartam ordítani. De azért ez eléggé lesokkolt.
- Aha. Nem mondta?
- Nem. Csak azt, hogy Kyungsoo a bátyja.
Megint megfordultam, mintha csak rosszul láttam volna.
- Min vagy annyira meglepődve? - kérdezte.
- Azon, hogy Jonginnak barátnője van. Vagy nem is. Inkább azon, hogy ilyen rendes barátnője van. Vagy nem is tudom - ráztam a fejem.
- Pedig nagyon jól kijönnek egymással.
- Még jó, hogy nem panaszkodtam neki Jonginról - nevettem kínosan. - Te jó ég...
- Majd megszokod - vont vállat.
- Ezt ma már hallottam - mondtam. - Sok mindent meg kell még szoknom.
Egy kis csend után megkérdeztem:
- Azért jól telik a szülinapod, ugye?
- Persze. Nagyon jól érzem magam. És mindenki itt van, aki számít. Végre nem kell külön választanalak benneteket - mondta mosolyogva.
Hát, legalább őt boldoggá teszi. Szájam szélét rágva gondolkodtam, amikor hirtelen eszembe jutott valami.
- Jaj ne!
- Mi az? - kapta fel fejét Baekhyun.
- A torta! Otthon maradt!
- Azt hittem valami komolyabb baj van - nevetett.
- Ez igenis komoly! - közöltem. - El kellett volna hoznunk! Teljesen kiment a fejemből...
- Nyugi, elintézzük - mondta, majd megpaskolta a combomat. - Beszélek Tiával, mi legyen. Elvégre ő itt a háziasszony, vagy mi. Az egyik fő szervező.
Felhúztam a lábaimat törökülésbe, és úgy figyeltem, ahogyan Baekhyun felkel a helyéről, és megbeszéli, mi legyen.
És ahogy így vártam, rájöttem, hogy annyira nem is rossz itt. Sőt. Kezdett nekem is egyre jobb kedvem lenni, és ténylegesen jól éreztem magam.