3.fejezet

Reggel meleg volt, ezért egy rövidebb ruhát vettem föl. Úgy látom, nem csak nekem volt melegem, mert amikor kiértem a ház elé, Rim is egy elég lenge ruhában volt. Csak ő egy kicsit csinosabbra vette a formát.

- Na, tetszik? – kérdezte, majd megfordult, hogy minden szemszögből láthassuk.

- Csini vagy – mondtam. – Ja, és te is jól nézel ki – néztem Jinah-ra. Őrajta egy rövid farmer volt, meg egy fehér Miki-egeres póló.

- Köszi – mosolygott.

Útközben a suli felé megbeszéltük, hogy ma délután melyik boltokba menjünk el ruhát nézni. Elvégre szombat este bál, és ma szerda van, úgyhogy épp ideje.

Megint a folyosókat jártuk, amikor velünk szemben jöttek a fiúk. Elől Jongin, körülötte meg a többiek. Gyors megszámoltam, hányan vannak. Nyolcan voltak, összesen. Először azt hittem, békén hagynak, mert egymással beszéltek, és mintha észre se vettek volna bennünket. Egyre közelebb értek, és akkor észrevettem, hogy mindegyik kezében ott volt egy műanyagpohár, tele itallal. Kezdtem rosszat sejteni. De annyira mégsem lehetnek hülyék, hogy…

De. Mégis. Először Jongin fogta a poharát, és a teljes tartalmát Jinah arcába öntötte. Aztán a Rim előtt álló srác ugyanezt tette Rimmel, mire én ösztönösen elfordítottam a fejem. Persze ettől csak a hajam lett olyan. Fordultam vissza, de akkor pedig az arcomba kaptam, merthogy nyolcan voltak, és mind meg akartak szabadulni az italuktól. Mire feleszméltünk a döbbenettől, a fiúk elhúztak onnan.

- Tönkretették az új ruhám – fakadt ki Rim.

- Menjünk a mosdóba – ajánlottam. Tisztára ragadtam, mert persze nem vízzel öntöttek le, hanem valami színes lével, ennek köszönhetően csupa folt volt a ruhám.

Sok mindent ott se tudtam csinálni. Vizes kézzel próbáltam megcsinálni a hajam, hogy ne ragadjon, de nem jutottam sokra. A ruhámról a foltokat sem tudtam lemosni. Miközben ezzel szenvedtem, Jinah panaszolását hallgattam. Teljesen odavolt.

- Még 2 órát kell kibírnunk, akkor húzhatunk haza – mondtam nekik.

De ez a két óra is elég lassan telt, ráadásul úgy, hogy tiszta foltos volt a ruhánk. Eléggé feltűnő volt, próbáltuk takargatni, de nem jártunk túl nagy sikerrel.

Hazafelé sietősre vettük. Onnan azonnal a fürdőbe mentem, mert néhány helyen még mindig ragadtam. Aztán gyorsan átöltöztem, és indultam Rimhez, mert úgy beszéltük meg, hogy nála találkozunk, és onnan indulunk bevásárolni.

- Ez nem lehet igaz – panaszkodott Jinah, amikor már úton voltunk a belváros felé. – Beraktam áztatni a fölsőm, de lehet, hogy még így sem fog kijönni belőle a folt. Nem túlzás már, amit csinálnak? Ez tényleg sok!

- Lehet, nem ártana szólni egy tanárnak – tanácsoltam.

- Ne már. Hülye ötlet. – Furcsán néztem Jinah-ra.

- Mert?

- Most komolyan, melyik tanárhoz mennél oda, és mondanád azt, hogy elnézést, a fiúk leöntöttek egy itallal, csináljon valamit! Tisztára hülyének néznének minket. Ráadásul engem egyik tanár sem bír túlzottan.

Én még mindig úgy gondoltam, hogy egy tanárnak szólni nem rossz ötlet, de persze le lettem szavazva, úgyhogy inkább hanyagoltam a témát. Legalább a vásárlás kicsit elterelte a figyelmünket.

- Ezt a cipőt figyeld – mutatott Jinah a plázában egy kirakatban a baba lábára.

- Előbb lehet, hogy ruhát kéne nézni – mondta Rim.

- De azért nézzünk be – ajánlottam.

Bementünk, és lassan jártuk a sorokat. Végül is tudtam, milyen stílusú lesz a ruhám, mert ugye tegnap már kiválasztottuk a maszkokat, ezért figyeltem, hátha találok egy jó kis cipőt.

- Ti tudjátok már, milyen színű ruhát akartok? – kérdeztem tőlük.

- Fekete – vágta rá Jinah. – Vagy vörös. Tudjátok, rossz kislányosra veszem a formát – vigyorgott. Persze ezt sejthettem.

Aztán megláttam egy gyönyörű cipőt. Fekete-fehér volt, oldalán pici rózsák, meg persze jó magas sarka volt, de az engem nem érdekelt, már megszoktam. Gyorsan fölpróbáltam, és tökéletes volt.

- Ez kell nekem – közöltem.

És meg is vettem. És Jinah is megtalálta a számára tökéletes cipőt. Igaz, egy másik cipőboltban, de akkor is. Álmodni sem mert róla, hogy talál egy ilyet. Totál az ő stílusa volt, fekete, magas sarkú, és szegecses. Míg el nem értünk a ruhabolthoz, végig a cipőről áradozott.
A ruhabolt már sokkal érdekesebb volt. Hatalmas üzlet volt, tele báli, estélyi és koktélruhákkal. Szétszéledtünk, és elkezdtük nézegetni a ruhákat. Láttam pár szép ruhát, de egyik sem volt az igazi. Nem akartam túl feszülőset, nagyon rövidet, hanem egyszerűen egy szépet. Már öt perce járkáltam, amikor megtaláltam a tökéletes ruhát. Pont olyan színe volt, mint a rózsáknak a cipőmön, pánt nélküli, a derekamnál pedig egy fekete szalag futott, ami masniban végződött. Ez kell nekem. Megnéztem a méreteket, aztán elindultam a próbafülkékhez. Szerencsére tökéletesen állt rajtam. Ez pont az én stílusom.
Gyorsan visszaöltöztem, aztán amikor kiléptem a fülkéből, láttam, hogy Rim közeledik felém.
- Melyik jobb? - kérdezte, és föltartott két ruhát.
- Nem tudom. Próbáld föl, és majd utána eldöntjük.
- Oké.
Leültem egy fotelre a próbafülkék előtt, és az ölembe raktam a ruhát. Aztán Jinah is megérkezett.

- Ez hány ruha? - kérdeztem mosolyogva a ruhahalomra.
- Csak négy - nevetett, majd behúzta maga előtt a függönyt.
- Na? - jött ki Rim.
- Hát, nem tudom. Ez túl csillogós. Nem a te stílusod.
- Igazad van - mondta, és visszament. Jinah nem jött ki minden ruha felpróbálása után, ő szerette egyedül eldönteni.
- Ez jobb, nem? - kérdezte Rim.
- De. Sokkal.
Végül Jinah is megmutatta a végleges ruháját. Az fekete volt, jó rövid, és jó kivágott. Csodálkoztam is volna, ha nem egy ilyen ruhát választ.
- Muti a tieiteket!
Mindketten megmutattuk. Aztán elmentünk fizetni.