Pont ezért sietősebbre vettük a formát a folyosón. Jinah és Rim is forgolódtak, hogy lássák, ha jönnek a fiúk.
Egyszerre torpantunk meg, amikor szemben megláttuk őket. Hirtelen nem tudtam, mit csináljunk, forduljunk meg, vagy mi? Jinah épp nyitotta volna a száját, amikor szétdurrant rajta egy vízibomba. A víz végig folyt le a ruháján, aztán mi is kaptunk belőle. Az első a hasamon, a második a mellkasomon durrant szét, és terített be vízzel.
- Fussunk - kiabáltam, mert nem úgy tűnt, hogy egyhamar abbahagyják a fiúk a dobálózást.
A fiúk irányába szaladtam, de azt is csak pár métert, mert befordultam jobbra a női mosdóba. Ide csak nem jönnek utánam a fiúk! De úgy tűnik Rim és Jinah sem. Nem értem, miért nem jöttek. Az se segít rajtuk, ha csak ott állnak. Sőt, még vizesebbek lesznek.
Csurom víz voltam, még a cipőmbe is belefolyt. Hurrá. De legalább a víz, ha megszárad, nem hagy foltokat. Ez azért haladás a tegnaphoz képest.
Fogtam pár törlőkendőt, és elkezdtem törölgetni a ruhámról a foltokat. Mire ezzel végeztem, kinéztem az ajtón, hogy még dobálóznak-e. De szerencsére nem. Viszont a lányokat sem találtam sehol. Úgyhogy visszamentem az osztályba.
A lányok épp becsengetés előtt estek be. Mint kiderült, ők is a mosdóban voltak, csak egy másikban.
- Miért nem futottatok el? - kérdeztem idegesen.
- Nem tudtunk - mondta Jinah. - Akárhova néztem, vízibombák voltak. Másodpercenként talált el egy, úgy nem lehet elfutni!
- Nekem sikerült - feleltem.
- Jó, téged nem is céloztak be annyira, mint engem.
- Elegem van belőlük! - kiabálta Rim, de abban a percben lépett be az osztályba a tanár, úgyhogy behúzta a nyakát, és csöndben maradt.
Óra végén persze folytatta.
- Ezek teljesen hülyék!? Vízibombák? Elment az eszük?
- Még mindig jobb, mint az az italos akció - mondtam.
- Dehogy jobb! Talán azért, mert nem tették tönkre a ruhánkat, de ez akkor is túlzás! Ekkora retardált állatokat!
Abban reménykedtem, hogy a tanároknak föltűnik az akció. Ők lennének az egyetlenek, akik le tudnák állítani őket. Könyörgöm, egy hatalmas víztócsa a folyosó közepén eléggé feltűnő! De látszólag semmit nem vettek észre.
- Kíváncsi vagyok, mikor fognak ezzel leállni - mondtam a lányoknak, amikor hazafelé tartottunk.
- Ajánlom, hogy holnap abbahagyják, különben...
- Jinah, nem hiszem, hogy befolyásolni tudnád őket - mondtam, miután nem tudott mit kitalálni a különben után.
- Vissza kéne vágni - mondta Rim.
- Na és hogyan? - kérdeztem.
- Mit tudom én.
Persze semmi ötletük nem támadt. Én meg nem akartam erőszakhoz folyamodni, de anélkül valószínűleg nem megy.
- Vannak női eszközeink - közölte Jinah határozottan.
- Mi? - kérdeztem értetlenül.
- El kéne csábítani őket. Vagy csak pár embert, hogy átálljanak a mi oldalunkra.
- Jinah. Ezek utálnak minket. Egyikőjük sem fog belénk szeretni. És ha egy emberrel sikerül is, akkor is heten vannak. Meg nem lesz a haverjai ellen. És ez amúgy sem "mi csapatunk" meg az " ő csapatuk". Vannak ők, és az áldozataik, mi.
- Na és ez ellen kéne tenni valamit. Vágjunk vissza! - mondta Rim.
- Mit? Mi is öntsük le őket?
- Ez beteges - mondta Jinah.
- Na jó. Én inkább elmegyek cipőt nézni magamnak - közölte Rim. - Jöttök?
- Aha.
- És kérlek, ma már egy szót se a fiúkról. Elegem van belőlük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése